...................                                 Édesanyám Nagyné Gálfi Izabella Mária                 Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, S nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint a virágillat, De emléked ragyog, mint a fényes csillag. Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt. Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál. De tudjuk,hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy, Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.             ~Hozzád! Örökre szívembe zárlak, s mindig hiányozni fogsz, Tudom már téged, hiába várlak, Te számomra csillagként ragyogsz. El sem tudtam búcsúzni, mégis elmentél, életemből hirtelen, mint a kámfor eltűntél. Nélküled más lesz az élet, belegondolok s máris félek, tudom, többet nem leszel velem, s most már nem fogja kezed, a két kezem. Számomra a család, Te vagy, Kit szeretek s nem feledek soha, életem része voltál, és vagy, Ameddig élek, emléked megmarad. Örökké bennem élsz, Nyugodj Békében Szeretlek, Mama!~   ............................           ~Édesanyám Emlékére! Emléke él és élni fog, -míg az Én szívem e földön dobog. Őzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm, a mozdulatait, mely bennem él, mind a mai napig. Őrzöm, a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem. ~                       Gondoljunk együtt elhunyt szeretteinkre   Gyújtsunk Gyertyát!       Original image: Lea