|
~Hozzád!
Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
Te számomra csillagként ragyogsz.
El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.
Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem.
Számomra a család, Te vagy,
Kit szeretek s nem feledek soha,
életem része voltál, és vagy,
Ameddig élek, emléked megmarad.
Örökké bennem élsz,
Nyugodj Békében
Szeretlek, Mama!~
|
............................
|
~Édesanyám Emlékére!
Emléke él és élni fog,
-míg az Én szívem e földön dobog.
Őzöm a képét, a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.
Őrzöm, a mozdulatait,
mely bennem él, mind a mai napig.
Őrzöm, a felém közvetített gondolatait,
a nekem elsuttogott szavait.
Mert nem halt meg Ő,
még mindig él nekem,
csak messze távozott,
hol meg nem érinthetem. ~
|
